Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete

" Meghatározó tengerészeti erők nélkül semmi véglegeset nem hozhatunk létre." George Washington

Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete (angolul United States Navy vagy rövidítve US Navy, illetve USN) az az Amerikai Egyesült Államok haderejének haditengerészeti műveletekért felelős ága, egyike az USA hét egyenruhás szolgálatának.

2008. december 31-én a haditengerészetnek 331 682 aktív szolgálatban lévő tagja volt, és további 128 ezer tagot mozgósíthatott a Haditengerészeti tartalékból. A Haditengerészethez 283 hajó és több mint 3700 repülőgép tartozott.  A US Navy a világ legnagyobb méretű haditengerészete: hadihajóinak vízkiszorítása több, mint az utána következő 13 haditengerészeté összesen. A Navy továbbá a világ egyik legnagyobb repülőgép-hordozó flottáját is birtokolja: 11 hordozó áll jelenleg szolgálatban, további egyet pedig jelenleg is építenek.

A Navy eredete a kontinentális haditengerészetig vezethető vissza, amely az 1775. és 1783. közötti amerikai függetlenségi háborúban alakult. A haditengerészetet az USA függetlenségének elnyerését követően ideiglenesen feloszlatták.

A tengeri erők jogi hátterét az amerikai alkotmány biztosítja, mivel felhatalmazza a Kongresszust, hogy "szerelejen fel és tartson készenlétben egy haditengerészetet."

Az amerikai kereskedelmi hajókat ért földközi-tengeri kalóztámadások arra ösztönözték a Kongresszust, hogy a Naval Act of 1794 törvény meghozatalával hat fregattból álló hadiflottát állítson fel. A berber háborúk megtisztították a mai Magreb partvidékét a kalózoktól. Az amerikai haditengerészet erejének demonstrálására 1907. és 1909. között Theodore Roosevelt elnök utasítást adott a Nagy fehér flottának a föld körbehajózására.

A 21. században a haditengerészet globális jelenléttel rendelkezik, jelen van többek között Kelet-Ázsiában, a Földközi-tengeren és a Közel-Keleten.

A haditengerészet adminisztratív szempontból a haditengerészeti minisztérium (Department of the Navy) alá tartozik, amelyet egy politikai kinevezésű civil, a haditengerészeti miniszter irányít. Maga a haditengerészeti minisztérium az USA védelmi minisztériuma alá tartozik.

Kialakulása:

Az amerikai függetlenségi háború korai szakaszában egy hivatalos haditengerészet megalapítása számos vitát vetett fel a kontinentális kongresszus tagjai között. A kezdeményezés támogatói azzal érveltek, hogy egy haditengerészet védeni tudná a kereskedelmi útvonalakat és a partvidéket, továbbá hasznos lehet ha harmadik országtól kérnek segítséget. Az ellenzők véleménye szerint azonban nevetséges szembeszállni a brit királyi haditengerészettel, az akkori világ legerősebb tengeri nagyhatalmával.

George Washington hét tengerjáró cirkáló építését rendelte el, amelyek célja a brit tengeri utánpótlási vonalak megzavarása és a sikeresen elfogott teherszállító hajók zsákmányolása volt. Ezekről a sikerekről a Kongresszus előtt is beszámolt, amivel gyakorlatilag véget is vetett a haditengerészet körüli vitáknak, miszerint nem kellene a briteket egy haditengerészet létrehozásával "provokálni". A Washington által zsákmányolt hajók valamivel lényegesebb provokációnak tűnhettek, mint egy hadtengerészetet érintő elméleti vita.

Miközben a kongresszusi viták folytak, hír érkezett arról, hogy két felfegyverezetlen brit ellátóhajó tart kíséret nélkül Angliából Québec felé. Terv született arról, hogy a hajókat elfogják - ám a hadihajóknak nem a Kongresszus, hanem az egyes tagállamok tulajdonába kellett tartozniuk. Egy további haditerv szerint másik két hajó már a Kongresszus irányítása alatt fogná el a brit utánpótlást. Az akciót 1775. október 13-án hajtották végre, amikor is Washington kijelentette, három felfegyverzett szkúnernek adott engedélyt arra, hogy Massachusetts partjainál bármilyen brit utánpótlást szállító hajót elfogjanak. Miután mindhárom hajó már kontinentális irányítás alatt volt, könnyebben megszületett az a döntés, hogy a további két kongresszusi hajóval bővítsék a ki a flottillát. Az október 13-án meghozott határozat emlékére nevezték ki később ezt a napot az amerikai haditengerészet hivatalos születésnapjának.

A kontinentális haditengerészet felemás sikereket ért el. Bár győztesen került ki számos összecsapásból és támadta meg a brit utánpótlást szállító teherhajókat, ugyanakkor 24 hajót vesztett, és volt idő, amikor összesen csak két hajót tartott aktív szolgálatban. A függetlenségi háború után a Kongresszust az új ország nyugati határainak biztosítása foglalkoztatta. Ebben a kontextusban nem tartotta érdemesnek egy készenlétben álló haditengerészet fenntartását, mivel az sokba került és nyugaton csak korlátozott hasznát vehették

 20. század

Az 1880-as években beindított modernizációs program eredményeként az amerikai haditengerészet elérte Nagy-Britannia és Németország flottáinak színvonalát. 1907-ben a US Navy legtöbb csatahajója számos ellátóhajóval együtt Nagy fehér flotta néven egy 14 hónapos világkörüli útra indult, hogy Theodore Roosevelt elnök parancsát követve ily módon demonstrálja a haditengerészet egész világra kiterjedő hadviselési képességét.

Az első világháború alatt a haditengerészetnek nem voltak különösebb kihívásai, és a második világháború előestéjére jelentős méretűvé és erejűvé nőtte ki magát. Bár végül is kudarccal zárult, de Japán ezt a stratégiai fenyegetést próbálta meg felszámolni a Pearl Harbor-i rajtaütéssel. Amerika hadba szállását követően a haditengerészetre a kétfrontos háború nehézségei hárultak. A csendes-óceáni hadszíntéren a szigetről-szigetre ugrás taktikájának sikeréhez is elengedhetetlen volt. A Navy számos jelentős csatát vívott meg, többek között a korall-tengeri csatát, a midwayi csatát, a leyte-öbölbeli csatát és az okinawai csatát. 1943-ra az amerikai haditengerészet mérete meghaladta a második világháború összes többi résztvevőjének együttesét. A háború 1945-ös végére az USA több száz új hajót vett fel a flottájába, így többek között 18 repülőgép-hordozót és 8 csatahajót. Az 1000 tonna vízkiszorításnál nagyobb hajók több mint 70 százaléka a US Navy kötelékébe tartozott. A hidegháború során egyre nőtt egy Szovjetunió elleni fegyveres konfliktus lehetősége, ezért a US Navy folytatta a technológiai fejlesztéseket: új fegyverrendszereket, hajókat és repülőgépeket tervezetett és építtetett. A tengerészeti hadviselés doktrinája a hordozók köré épült.

A haditengerészet jelentős részt vállalt a vietnami háborúban, blokád alá vette Kubát a kubai rakétaválság során és a ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárói által az USA nukleáris stratégiai elrettentési politikájának lényeges dimenzióját képviselte. Az első és a második Öbölháborúban a szárazföldi csapatok számára nyújtott tűztámogatást illetve légi fedezetet.

"Amikor az ország egy nemzetközi válsággal szembesül, akkor a politikai döntéshozók első kérdése gyakran: »Milyen haditengerészeti erőinket tudjuk mozgósítani, és milyen gyorsan érnek oda?"

– C.A.H. Trost tengernagy

A 21. század elején az amerikai haditengerészet továbbra is az amerikai érdekérvényesítés egyik távolra ható eszköze marad. A hidegháború végével a nagy összecsapásra való felkészülésről a hangsúly átkerült a különleges erők használatára és a regionális konfliktusokban alkalmazható csapásmérésre. Az új hajók és fegyverrendszerek kifejlesztése tovább folytatódik, készül a Gerald Ford-osztályú repülőgép-hordozó és a Littoral Combat Ship lopakodó képességekkel felruházott partmenti naszád.

Szervezete

A haditengerészet adminisztrációját a haditengerészeti minisztérium (Department of the Navy) látja el a haditengerészeti miniszter irányítása alatt. A legmagasabb rangú tengerésztiszt a Chief of Naval Opeations (CNO),a haditengerészeti műveletekért felelős vezérkari főnök, egy négycsillagos tengernagy. A CNO emellett tagja a vezérkari főnökök egységesített bizottságának, amely az USA nemzetbiztonsági tanácsa után az ország második legmagasabb rangú biztonságpolitikai testülete, bár az elnök felé csak tanácsadói minőségben szerepel és parancsokat nem ad ki.

Operatív erői 

Az amerikai haditengerészet operatív erői kilenc komponensből állnak:

1. Flottaparancsnokság (Fleet Forces Command),
2. Csendes-óceáni flotta (Pacific Fleet),
3. Központi haditengerészeti parancsnokság (Naval Forces Central Command),
4. Európai haditengerészeti erők (Naval Forces Europe),
5. Hálózati hadviselés parancsnoksága (Naval Network Warfare Command),
6. Flottatartalék (Navy Reserve),
7. Különleges erők parancsnoksága (Naval Special Warfare Command),
8. Operatív kísérleti és kiértékelési haderő (Operational Test and Evaluation Force) és
9. Szállítási parancsnokság (Military Sealift Command).

A haditengerészet flottái önmagukban a haderőt biztosítják, bevetésekben flottaszinten nem vesznek részt. A flották fő feladata a haditengerészeti egységek képzése és szolgáltatása, amelyek az egységesített harci parancsnokságok feladatait hajták végre. Az USA felségvizeit operatív küldetésék céljából elhagyó hadihajók egy taktikai flottaegység, task force részévé válnak. Ez gyakorlatilag a 2. vagy a 3. Flottát jelenti. Egy másik flotta felelősségi területére érve azon flotta task force-ává válnak. Például ha az USA keleti partjáról egy repülőgép-hordozó task force a Földközi-tengerre indul, akkor például az indulási Task Force 20.1 a Földközi-tengerre érve a Task Force 60.1 számozást kapja.

A haditengerészetnek hat aktív, számozott flottája van: a 2., a 3., az 5., a 6. és a 7. Flottákat egy-egy háromcsillagos tengernagy irányítja; a 4. Flottát pedig egy ellentengernagy. Ezt a hat flottát további egységekbe vonják össze:

• Flottaparancsnokság (Fleet Forces Command, korábban Atlanti flotta (Atlantic Fleet))
• Csendes-óceáni flotta (Pacific Fleet)
• Európai haditengerészeti erők (Naval Forces Europe)

A parancsnoka egyben az 5. Flotta parancsnoka is.

Az 1. Flotta a 1947-től létezett 1973-ig, amikor is 3. Flottává nevezték át. 2008. elején a haditengerészet újrakativálta a 4. Flottát, amely a Közép- és Dél-Amerikában található haditengerészeti egységekért felel.

Különleges erők parancsnoksága

A Naval Special Warfare Command-ot 1987. április 16-án alapították a kaliforniai San Diego haditengerészeti bázisán, és a amerikai haderők különleges erői számára biztosítja a haditengerészeti komponenst. Az parancsnokság 5400 aktív állományú tagja közül 2450 Navy SEAL, 600 pedig SWCC-kommandós

(Special Warfare Combatant-Craft Crewman)

. További 1200 főnyi tartalékossal rendelkezik, akik közül 325 SEAL, 125 SWCC és 775 pedig támogatási szerepet lát el.