A harmincas évek első felében a szovjet hadvezetés avilágon elsőként ismerte fel azejtőernyő harcászati jelentőségét. 1935-ben a Kijev mellett - külföldi katonai megfigyelők jelenlétében - végrehajtott komplex hadgyakorlaton európai és amerikai főtisztek döbbenten figyelték, amint Sztálin kézmozdulatára a fejük fölött dübörgő szállítógépekből 1.200 katona ugrik ki, s másodperceken belül fehér selyemgubók borították be az ukrán eget...
A Vörös Hadsereg politikai okokból történt lefejezése ellenére 1939-ben már három bevethető ejtőernyős dandár állt a szovjet hadvezetés rendelkezésére. Az éles megmérettetés sem váratott sokáig magára: ugyanezen év novemberében afinnországi hadjáratsorán az emberiség történelménekelső tömeges katonai ejtőernyős-bevetése megtörténik. Az akciónem járt egetrengető sikerrel, s talán ennek is tulajdonítható, hogy a nemsokáravilágháborúvá terebélyesedő Nagy Honvédő Háborúnak aposztrofált kataklizmában szovjet részről az ejtőernyős deszant-csapatokat szintekizárólag gyalogságként (igaz, elit egységekhez méltó feladatokkal megbízva) küldték harcba. Ez nem akadályozta meg a szovjeteket (és későbbi szövetségeseiket) abban, hogy közös kiképzéseken gyakorolják a deszant-harcászat elemeit. (A franciák már 1936-ban küldtek egy nyolc tisztből álló csoportot a Szovjetunióba, akik később a francia katonai ejtőernyőzés úttörői és első instruktorai lettek).
Azötvenes évek - a Vörös Hadsereg megváltozott, a Nyugattal szembeni offenzív szembenállást valló katonai doktrínájával együtt - meghozták akatonai ejtőernyőzés reneszánszát. A deszant-alakulatok lassacskán a Munkács és Vlagyivosztok közötti, pindurkának nem mondható földdarabon is kivívták maguknak a "hadsereg krémje" jelzőt.
Azigazi, komoly vizsgára azonban várni kellett, mígnem elérkezett 1968, s vele aprágai tavasz, majd az azt követő nyár: augusztus 20-ról 21-re virradólag a 103. Légiszállítású Gárdahadosztály válogatott emberei, a katonai hírszerzés, a GRU kommandóival karöltve röpke13 perc alatt elfoglalják a csehszlovák főváros repülőterét, majd az ejtőernyősök ASU-85-ös önjáró lövegei meg sem állnak a prágai Pártközpont előtti térig... Ez még úgy is szép teljesítmény, hogy Svejk óta tudjuk: a csehek nem hadműveleti területen adták a legtöbbet a világnak.
1970-benhadrendbeállítják a BMD-ket, ezeket akönnyű páncélozott járműveket, amelyeket mintha az ejtőernyősöknek találtak volna ki. Ezeknek az afrikai klímára átalakított változataival sikerül1977-ben az etiópiai vendégszereplésen lévő VDV-alakulatoknak (Vozdusno Desszantnije Vojszka), azaz Légiszállítású Deszant-csapatok) Afrika szarvábólegészen azogadeni sivatagig visszavonulásra kényszeríteniük a szomáliai csapatokat. (Hozzá kell tenni: bizonyos Fidel Castro nevű kubai úriember lelkes kis csapatával szoros együttműködésben).
Két évvel később Afganisztán. Ezúttal a 105. Légiszállítású Gárdahadosztálynak adatik meg a lehetőség kipróbálni, milyenek is a valódiutcai harcok: Kabul minden épületéért meg kell küzdeniük, s ha hinni lehet a túlélőknek: a srácok nem kényeztették el a velük szembenálló fegyvereseket.
A nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején a szovjet deszantosok nyolc hadosztályt alkottak. Közülük az egyik (a Rjazanyban állomásozó) kiképzési célokat szolgált. Egy hadosztály 800 hivatásosból és mintegy 7.500 fő sorállományúból állt. Hadosztályonként 128 BMD-vel, továbbá 45 darab önjáró löveggel (ASU-57 és ASU-87 típusúakkal) rendelkeztek. A deszant-hadosztályok a mindenkori szovjet vezetés azonnal mozgósítható "házi tartalékát" jelentették.
Nem véletlen, hogy aCsecsenföldön kirobbant polgárháborúban is megjelentekaz immáron az orosz kétfejű sast és trikolórt a karjelvényükön viselő ejtőernyősök, mint a moszkvai hadvezetés "ultima ratio"-ja. Kérdés volt, hogy az afganisztáni tapasztalatok kamatoztathatóak-e Groznij környékén. Azóta tudjuk, hogy nem éppen.
Adeszantosokat(nemcsak az oroszoknál)mindig is két fő cél elérésére képezték ki:az egyik az elsővonalbéli klasszikus harc, melyet a fő szárazföldi erők megérkezéséig kell vívni. A másik a kommandó-típusú, melyre az ellenséges vonalak mögött kerül sor, s mely magába foglalja a szabotázst és az ellenséges tisztek és főtisztek célirányos megsemmisítését.
The title of the song: "ВДВ - с неба привет"
The first verse:
Крутые парни по всей стране,
Кто связан дружбой с ВДВ.
Такое братство - надёжный щит
Никто Россию не победит!
The refrain:
ВДВ - с неба привет.
Ультрамариновый набок берет,
Тельник с волной и море погон,
С небом навеки десант обручён.
ВДВ, сколько побед!
Из парашютов белый букет.
Радугой мирной парят купола.
Слава десанту!
Честь и хвала!