A MAGYAR HONVÉDSÉG ÉS A NATO
A XX. század utolsó évtizedében korszakos jelentőségű események formálták át a világ, de különösen Közép-Kelet-Európa társadalmait.
Természetes, hogy az a nemzetközi és belpolitikai mozgás, amelynek eredményeként - hosszú idő után - hazánk ismét visszanyerte teljes állami szuverenitását, a Magyar Honvédségben (a továbbiakban: MH) is alapvető változásokat indított el. Ennek
részeként megkezdődött - gazdag történelmi múltunk tapasztalatait ötvöző, nemzeti és honvédő hagyományainkból merítő, ugyanakkor a modern polgári demokráciák hadsereg fejlődési tendenciáit is szem előtt tartó - egy korszerű, a haza védelmére hivatott, nemzeti haderő kialakítása. Külföldi példák igazolják, hogy egy ország hadseregének legitimitása alapvetően a nemzeti jelleg érvényesülésében és a korszerű követelmények szerinti teljesítőképességben gyökerezik. A teljesítőképesség növelésének - tudjuk - az ország teherbíró képessége szab határt.
Hazánknak folytonosan fel kell készülnie, választ kell adnia a modern kor, a világ, a régiónk fejlődéséből következő új kihívásokra. Mindez természetes módon érvényes a Magyar Honvédségre is. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (a továbbiakban NATO 1-hoz) történt csatlakozásunkból adódó szövetségesi kötelezettségeinket teljesítve a legkorszerűbb követelmények szerint legyen képes hadseregünk megfelelni azoknak a feladatoknak, amelyek az erőviszonyok mindenkori átrendezéséből, konfliktusokból és veszélyekből adódnak.
A fejezet ismerteti a Magyar Honvédség feladatait, szervezeti felépítését, betekintést nyújt a tiszti-, tiszthelyettesi képzés rendszerébe, bemutatja a NATO-t és áttekinti azt a folyamatot, amelyen keresztül hazánk is csatlakozott e szövetséghez. |