A hidegháború vége és a Szovjetunió felbomlása után a nemzetközi rendszer alapjaiban változott meg. Az átalakulás valójában egy kettős folyamat, amely még mindig tart: az államok elsődlegességére épült rendszer felbomlóban van, mivel számos nem állami szereplő jelent meg a nemzetközi politika porondján, és ezzel párhuzamosan számos biztonsági kihívás felerősödött, amelyre a fennálló biztonságpolitikai intézményrendszer nem képes választ adni. A két folyamat intenzitását és egymásra hatását a globalizálódó nemzetközi politikai, gazdasági és társadalmi kapcsolatok is felerősítik. Az államok világának átalakulásából, felbomlásából fakadó kihívásokra és fenyegetésekre a jelenlegi biztonsági architektúra eszközrendszerével nem vagyunk képesek választ adni, és talán ez a tény az, ami miatt annyian foglalkoztak mostanában az „új típusú" biztonsági kihívások természetével, okaival és az arra adható válaszokkal.
A biztonsági kihívások különböző szektorok szerint történő kategorizálásával azt mutattuk be, hogy a biztonsági problémák az élet minden területére hatással lehetnek. A kategorizálás szubjektív, igazából csak azt szolgálja, hogy a különböző formában megjelenő kihívásokat valamilyen módon szét lehessen választani. Egy-egy kihívás természetéből fakadóan több szektort is érint. A nemzetközi politikai rendszer legfontosabb problémái, legfenyegetőbb kihívásai: a katonai szektorban a nemzetközi terrorizmus és tömegpusztító fegyverek proliferációjának, valamint a szervezett bűnözésnek az összekapcsolódása; a politikai szektorban a gyenge demokráciák, az illiberális demokráciák és az autoriter rendszerek számának a növekedése; a gazdasági szektorban az energiaellátás biztonságának a garantálása; a társadalmi szektorban az egyre súlyosabb etnikai és vallási ellentétek; a környezeti szektorban pedig a klímaváltozás, vagy általában véve a természeti környezet kimerülésének a kérdése.
A különböző szektorok fontossága között nehéz egyértelmű sorrendet felállítani. Közkeletű vélekedés, hogy egy, a katonai szektorban elszenvedett veszteség vagy ott megjelenő fenyegetés elsőbbséget kell, hogy évezzen a többivel szemben, mivel az minden egyéb szektort is rövidtávon érint. E logika alapján rövidtávon a legfenyegetőbb kihívás a nemzetközi terrorizmussal összefüggő problémakör. Hosszútávon viszont már nem ilyen egyértelmű a helyzet, amit a legjobban Tony Blair George Bushoz intézett híressé vált kérdése jellemez, ami állítólag a G8 2005 nyarán a skóciai Gleneaglesben tartott csúcstalálkozóján hangzott el. A brit miniszterelnök a kérdésében azt feszegeti, hogy mi értelme van egyáltalán a terror elleni háborúnak, ha az Egyesült Államok nem hajlandó együttműködni a Kyoto Egyezmény aláírásában, hiszen a klímaváltozás katasztrofális következményei miatt, a jövőben lehet, hogy nem lesz kit és mit megvédeni a terroristáktól.
AJÁNLOM AZ OLDALT
