A biztonságpolitika elméleti kereteinek kiszélesedése
Louve -> jegyzet 2010.01.24. 10:43
xxxxxx
A biztonságpolitika elméleti kereteinek kiszélesedése
A hidegháborúra berendezkedett biztonsági struktúra 1989/91 után értelmét vesztette, illetve a nemzetközi rendszer átalakulása általában is új problémákat vetett fel. A biztonsági tanulmányoknak magától értetődő módon az új típusú kihívások vizsgálata felé kellett fordulnia. 1970-es évektől kezdve már létezett igény a biztonság fogalmának átalakítására, hiszen a nagy olajválság megmutatta, hogy mekkora problémákat tudnak okozni nem katonai jellegű események. De az igazi áttörést az elméletekben egyértelműen a hidegháború vége jelentette. Nyilvánvalóvá vált, hogy a biztonság fogalmát nem lehet leszűkíteni pusztán a katonai jellegű fenyegetésekre, illetve az azokra adott válaszokra. A biztonság fogalmának kiszélesítésére való törekvés tisztán megjelenik Barry Buzan munkáságában, aki kísérletet tett a biztonság legalább öt szektorának az elkülönítésére. Ezek a katonai, politikai, gazdasági, társadalmi és a környezeti szektorok
A biztonsági elemzések a biztonság területének kiszélesítésén túl, a biztonság fogalmát vertikális irányba is elmélyítették. Ez azt jelenti, hogy a nem állami szereplők tevékenységének a szélesebb körű elmezése is a biztonsági tanulmányok vizsgálati körébe került. Ma már könnyen belátható, hogy nem csupán az államok határozzák meg a nemzetközi kapcsolatokat, és a nemzetközi rendszer hatása sem csak materiális jellegű. A nemzetközi rendszer egyben egy kulturális felépítmény is, amely hatással van az egyes társadalmi egységeken keresztül arra az identitás formálódására, amely végső soron az államok külpolitikai cselekedeteinek az arculatát kialakítja.