58. A Magyar Honvédség legfontosabb és legértékesebb erőforrása az ember. A feladatára felkészített, megfelelő fizikai és pszichikai állóképességgel rendelkező katona munkája, személyes áldozatvállalása – akár életének kockáztatása – döntően befolyásolja a haderő alkalmazhatóságát. A köztisztviselők és közalkalmazottak a honvédelmi tárcánál növekvő szerepet töltenek be.
59. A honvédelem területén katonaként szolgálók és más jogviszonyban foglalkoztatottak társadalmi, erkölcsi és anyagi elismerése nemzeti ügy. Az önként vállalt katonai szolgálat presztízse kulcsfontosságú tényező a személyi állomány utánpótlása és megtartása szempontjából.
60. Olyan humán rendszert kell működtetni és fejleszteni, ami a szükséges létszámú és a haderő különleges követelményeinek megfelelő munkaerő megszerzése és megtartása érdekében kiszámítható előmenetelt, valamint versenyképes juttatásokat nyújt a szolgálatot vállalók és a foglalkoztatottak számára. Ezen belül kiemelt jelentőségű a személyi állomány szociális problémáit enyhítő, illetve a nemzetközi kötelezettségvállalásban résztvevőket és hozzátartozóikat segítő családtámogató rendszerek működtetése.
61. A Magyar Honvédség állománykategóriáinak funkciói, megoszlása, képzésének és kiképzésének, valamint foglalkoztatásának elvei igazodjanak a modern kor és hadviselés kihívásaihoz. Szükségesek mindazok az alapelvek, eljárások és szolgáltatások, amelyek biztosítják az átlátható és hatékony előmeneteli rendszer működtetését, a személyi állomány megtartását, továbbá a haderőből kiválók rekonverzióját.
62. A személyi állomány biztosításának alapja békeidőszakban az önkéntesség, megelőző védelmi helyzet esetén az önkéntességet kiegészítő, bevezetésre kerülő sorkötelezettség. A Honvédség tartalékos szükségletének biztosítását az önkéntes tartalékos rendszer teljes körű felülvizsgálatán és elemzésén alapuló országgyűlési döntésnek megfelelően kell fejleszteni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
